?

Log in

 
 
10 March 2012 @ 11:24 pm
< JunDa drabblék >  
Cím: JunDa drabblék
Páros: JunDa
Korhatár: 14+
Tartalom: Öt rövid, különálló történet Junnóval és Uedával.
Megjegyzés: Nagyon régen hoztam saját ficet, és ez is már régóta a gépemen van, mert nem bírtam befejezni. Majd' két éve megkértem Szandit (már biztosan el is felejtette xD), hogy adjon nekem 10 címet, hogy JunDa drabblékat írhassak, de csak ötöt tudtam belőle megírni, a többire nem jött az ihlet. Lehet, majd megírom a maradékot, de lehet, hogy nem. Addig is fogadjátok szeretettel ezeket. :)



Pillangó nélkül szép az élet

Ueda halkan sóhajtozva támaszkodott a falnak, miközben Junno egész testsúlyával próbálta őt belepréselni. Jobb lábát az idősebb lábai közé fúrta, ajkával pedig arcának jobb oldalát, és nyakát harapdálta, csókolgatta. Ujjaival megragadta Ueda haját, és balra döntötte a fejét, hogy nagyobb részhez férjen hozzá. Ueda torkából mély nyögés szakadt fel, és beletúrt a magasabbik szőke hajába, ködösen érzékelve, hogy milyen puha az. Szorosan fonta szabad kezét a másik dereka köré, hogy minél többet érezhessen belőle, míg csak úgy nem érezte, hogy ha ennél is közelebb kerül hozzá, akkor testük egybeolvad.
Junno elégedetten felmordult, amikor egy piros foltot hagyott hátra Ueda nyakán. Felemelte a fejét, és mélyen megcsókolta a másikat, aki még hevesebben kapaszkodott beléje. Amikor megszakították a csókot, mindketten levegő után kapkodtak.
- Junno... – lihegte Ueda.
- Tatsuya... – válaszolta ő, majd hozzátette: - Akármilyen jók is a turnék, örülök, hogy vége van, és az a nyamvadt pillangó már nincs rajtad.
Újra végighúzta ajkát a nyakán, és rekedt hangon belesúgta a fülébe:
- Most már semmi akadálya, hogy ott is megjelöljelek. – Azzal beleharapott a fülcimpájába, és magával húzta őt a szobájukba.



Fodrászhoz járni jó

Uedának már elege volt Junno unszolásából, célozgatásaiból és könyörgéséből, hogy ideje lenne valamit csinálnia a hajával. Szerette, ahogyan volt, és nem állt szándékában változtatni rajta.
Junno ezzel szemben már majdnem olyan gyakran járt a fodrászhoz, mint Koki, ami, ha figyelembe vesszük, hogy a rappernek olykor naponta másként állt a frizurája, nagy szó volt. Látta már őt narancssárga hajjal, hidrogénszőkén, feketén, a barna több árnyalataiban, de a legjobban mégis a szép sárgás szőke tetszett neki. De persze rövid hajjal, amibe olyan jó volt hátulról belemarkolni.
Így, amikor Junno egyik este hajvágás után érkezett haza, Ueda sokatmondó szemekkel sétált hozzá, átkarolta a nyakát, majd egyik kezével beletúrt a hajába, és megjegyezte:
- Még ha én nem is szeretek fodrászhoz járni, az jó, ha te igen.



Szépnek lenni átok

A KAT-TUN új stylistost kapott.
Ez még nem is lett volna nagy baj, hiszen eddig mindegyikük puccos ruhákat adott rájuk, de ez a férfi most más volt. És ez a tény csak egy tagot nyugtalanított: Ueda Tatsuyát. Mégpedig azért, mert ennek a férfinak ő állt a középpontjában. Nem Maru, akit szekírozhatott volna. Nem Junno, aki magas, így jó ruhákat lehetne neki készíteni. Nem Koki, aki szívesen adott volna ötleteket. Nem Kame, akivel beszélni szokott a fellépő ruhákról. Hanem ő. És pár hét múltán arra is fény derült, hogy miért.
Junnosuke fáradtan, de széles mosollyal nyitotta ki a lakása ajtaját. Beljebb menve hallotta, hogy Tatsuya zuhanyozik, így leült a kanapéra, és becsukott szemmel hallgatta a víz halk zubogását. Elbóbiskolhatott, mert arra rezzent fel, hogy valaki leül melléje. Ueda szemei is fáradtak voltak, ahogyan kedvesére nézett, de mégsem mozdultak, hogy a hálóba menjenek. Junno felemelte a kezét, és hátratűrt egy nedves tincset. Majd eszébe jutott az öltözői jelenet, és megint elvigyorodott.
- Miután elmentél – kezdett bele -, kiderült, hogy a stylist miért akadt rád annyira.
Tatsuya kérdőn felvonta a szemöldökét, és érdeklődve nézett a fiatalabbra.
- Megkérdeztük tőle, hogy miért tervez neked annyi ruhát, és miért olyan... élénk színűek. Azt felelte, hogy megihleted őt. – Felnevetett. Ueda csodálkozva nézett rá, és várta, hogy folytassa. – Megihleted őt a szépségeddel, így mondta. Dolgozott már színészeknek, színésznőknek is, de egyikük sem volt ilyen hatással a fantáziájára, mint te. Olyan vagy neki, mint egy múzsa. Megbabonáztad őt – tette hozzá nevetve.
Ueda lebiggyesztette az ajkát. Egyáltalán nem tetszett neki ez az új fejlemény. Nem akart senki múzsája lenni, nem ő kérte, hogy legyen szép, tehát hagyják őt békén. Rácsapott Junno vállára, hogy hagyja abba a nevetést.
- Ez nem vicces! Te nem tudod, hogyan szokott rám nézni; mintha egy őrült követő lenne, akinek felcsillan a szeme, amikor meglátja a kívánt személyt! Biztos vagyok benne, hogy Johnny-san direkt tette hozzánk, hogy idegesítsen vele – mondta mérgesen az idősebb.
Junno elmosolyodott, de közben tudta, hogy párját valóban idegesíti ez a dolog, még ha próbál is rendesen viselkedni a férfivel.
- Ne aggódj. Azt is mondta, hogy nem sokáig lesz nálunk, mert egy ügynökségnél dolgozik, akik máshová akarják áthelyezni. Elég szomorú volt. Megsajnáltam volna, de tudtam, hogy neked ez örömhír lesz – mosolygott rá a bokszolóra.
Tatsuya megkönnyebbülten felsóhajtott. Junno felnevetett, majd lassan felállt.
- Elmegyek én is zuhanyozni. Ma sokat próbáltunk, teljesen kifáradtam.
Most Ueda nevetett fel.
- Pedig te elég energikus vagy a nap minden szakaszában. Egy fáradt Junnosukét látni ritka esemény – nézett viccelődve a magasabbik szemébe.
Junno nem szólt semmit, csak elmosolyodott. Melegség öntötte el Ueda láttán, szerette látni a mosolyát. Hozzáértette mutatóujját a halántékához, és amikor Tatsuya felé irányította onnan, kacsintott egyet, majd nem törődve a felhangzó nevetéssel, mosolyogva elindult a fürdőszobába.



Hízókúra

Ueda teli hassal, sőt még a teltnél is teltebben dőlt hátra a széken. Megtapogatta a hasát, szusszantott egyet, majd felnyögött.
- Uh, ha ez így megy tovább, akkor magamra szedek vagy tíz kilót.
Junno elégedetten nézte szerelmét. Ma is ő főzött, és olyan ételeket készített, amik valami súlyt raknak majd az idősebbre. Ha csak rágondolt, hogy az ő Tat-chanja milyen vékony, és nem utolsó sorban a csontjai mennyire bökik az oldalát az ágyban, máris elszörnyedt, és ezért kitalálta ezt a kis hízókúrát, persze Ueda tudta nélkül.
Első szabály: finom, szaftos ételeket készíteni, és nem engedni, hogy Ueda három szedésnél alább hagyja.
Második szabály: nem engedni el őt futni.
Ez kissé necces, de azért elég jól meg szokta oldani. Persze nem mindig sikerült, de azért nagyon próbálkozott. Ha Ueda futni készült, akkor vagy életbevágóan fontos vásárlói körútra vitte – ahol persze megálltak enni -, vagy kérte, hogy maradjon vele, mert nem érzi jól magát, vagy letámadta őt, és kifárasztotta az ágyban. Amikor pedig mégis elment, további terveket dolgozott ki.
Harmadik szabály: ne mozogjon és ne eddzen a lakásban.
Junno ilyenkor általában vagy megcsinálta helyette a dolgokat vagy játékra invitálta. Az esetek 86%-ban sikerült elérnie, hogy a másik letegyen a tervéről.
Negyedik szabály: nos, ilyen még nincs. Eddig csak hármat talált ki.
A víz zubogása riasztotta fel a gondolataiból. Felemelte a fejét, és végignézett az idősebben. Igen, mintha már nem lenne olyan vékony. Mondjuk ebben a kicsit bő pólóban nem lehet igazán látni, de Junno elkönyvelte, hogy a terve beválik.
Aztán éjszaka, amikor Ueda odabújt hozzá, és érezte a hegyes nyomást, lehangoltan gondolta, hogy talán mégsem működik.


Nem vagyok a csajod

Ueda mérgesen nyitotta ki a bejárati ajtót, és lerúgta a cipőjét, nem törődve azzal, hogy szépen elrendezze a kis helységben. Junno kissé aggodalmasan követte, nem értette, hogy barátja miért akadt ki ismét. Becsukta az ajtót, elrendezte a cipőjüket, és mezítláb ment kedvese után. A konyhában találta meg, amint éppen a hűtő ajtaját csapta be.
- Tat-chan, miért vagy rám mérges? Nem csináltam semmi rosszat...
A műanyag üveg csapódása elvágta a mondatát. Zavartan nézett az idősebbre, majd melléje sétált.
- Ne~, mi a baj?
- Egyszerűen csak... nem szeretem, ahogy néha kezelsz.
Junnót ez meglepte. Emlékezete szerint sosem volt nyers a másikkal, sőt, inkább ő szokott rámordulni. Elmosogat helyette, rendet is ő szokott csinálni, mindig enged neki. Így most csodálkozva kérdezte:
- Hogyan? Nem értem.
- Amikor ma bementünk a kávézóba, kinyitottad nekem az ajtót, és kifele is. Megint te fizetted a számlát, nem engedted, hogy én intsem le a taxit, és azt is te fizetted ki. Viszed helyettem a bevásárlótáskát, rögtön odaszaladsz hozzám, ha valamit felemelek, és elveszed tőlem.
Ueda összeszorította a száját, már csak egy vékony csíknak tűnt. Halkan szűrte a fogai között:
- Nem vagyok a barátnőd, szóval ne kezelj úgy, mint egy lányt. Férfi vagyok, és ezeket a dolgokat én is meg tudom csinálni.
A fiatalabb elhűlve nézett rá, majd felnevetett. Ueda szúrós pillantást vetett rá. Junno oldalról átölelte, és derűs hangon beszélni kezdett:
- Egyáltalán nem gondolok rád úgy, mint egy lányra. Sajnálom, hogy így láttad, nem állt szándékomban megbántani téged. Legközelebb majd te fizeted a taxit, rendben? – mosolygott rá az idősebbre, aki biccentett.
A következő alkalommal Junno betartotta a szavát. Ueda derűsen nyitotta ki a tárcáját - végre ő fizethet! - de aztán elkomorult. Zavartan fordult a fiatalabbhoz.
- Nincs nálam pénz. Ki tudnád fizetni?
Junnóból kitört a nevetés, és Ueda bosszús tekintetével magán, kifizette a sofőrnek a pénzt.


 
 
Current Mood: okayokay
Current Music: Bump of Chicken - Sailing day
 
 
 
Ági: pandayasmine_hime on March 11th, 2012 01:08 pm (UTC)
Hát ezek nagyon édesek voltak. Nagyon tetszett mindegyik, főleg az utolsó. :D Köszi, hogy megosztottad velünk. :)
shiroiamy: JunDashiroiamy on March 11th, 2012 01:29 pm (UTC)
Jaj, de nagyon aranyos ez a panda!!!!
Örülök, hogy tetszettek. :D Az utolsó nekem is kedvencféle.^^