?

Log in

 
 
08 June 2012 @ 08:59 pm
< RyoJunno fic > A brokkoli rejtvény  
Cím: A brokkoli rejtvény
Író: rheasilvia
Páros: RyoJunno
Tartalom: Junno és Ryo vásárolnak. Junno szeretne brokkolit, de vajon képes elmutogatni Ryónak úgy, hogy a férfi megértse? És fordítva mi a helyzet?
Béta: csaca Nagyon tetszett a "legyen inkább dög, senki nem mond olyat, hogy hitvány fráter" mondatod. xD
Fordítói megjegyzés: Ennek a történetnek a fordítását még régebbre ígértem. xD Remélem tetszeni fog mindenkinek, jó olvasást. :)



A brokkoli rejtvény: Junno és Ryo




Első rész: Junno

Ryo éppen egy szép gyömbért választ ki, amikor a szeme sarkából mozgást észlel. Junno... Junno, aki a kasszánál áll sorban, eszeveszetten integet Ryo felé .
Nem tudja megállni, hogy ne pillantson bután gyorsan maga mögé. Ahol természetesen nincs más, mint egy halom bütykös gyökér, és egy kevés zöldhagyma meg póréhagyma a másik oldalon, amik közül, úgy tűnik, egyik sem akar válaszolni Junno mutogatására. Ryo mellett pár asszony édesburgonyát válogat; egyikük sem néz Junno felé.
Amikor Ryo visszanéz Junnóra, a különc szélesen vigyorog, és aztán nekiáll a szemét forgatni abban az idegesítő "olyan buta vagy" stílusban, amire Ryo sosem állja meg, hogy ne húzza össze a szemöldökét.

Mi a...!

Junno Ryo felé mutat, majd melléje, amit egy egykezes kézmozdulat követ, ami úgy néz ki... de, nem. Most komolyan, biztosan nem arra gondol, mint aminek tűnik, hogy gondol. Nem a bevásárlóközpont közepén ennyi emberrel körbevéve! Biztosan nem...

De Junno újra megforgatja a szemét, még nyomatékosabban, mint azelőtt, amíg el nem éri a "hűha, te szuper buta vagy" szintet. Ryo kicsit idegesnek és nem kicsit zavartnak érzi magát. Most komolyan, mi a franc!

Junno ellép a bevásárlókosártól, kicsit leguggol, a háta egyenes, a térdei meghajlanak. Aztán, hirtelen felugrik, mintha egy rugón volna, a karjai kilőnek a feje fölé, majd kifelé. A könyökei élesen kiállnak, ahogyan összeérinti a kezeit a feje fölött; a mozdulata olyasmit jelez, ami... terjedelmes fejű, vagy tetejű vagy... ágak nyúlnak ki...

Ó... hát persze! Brokkoli.

Ryo megfordul, hogy megkeresse a brokkolit, és egyenest ránéz egy megdöbbent tekintetű vásárlóra. Úgy néz ki, mint valaki anyukája, és bennakadt levegővel egy kicsi sütőtököt tart a mellkasához, mint aki teljesen elfelejtette, hogy mit csinált, mielőtt körülötte az emberek elkezdtek megőrülni.

A zöldség részlegen a vásárlók Junnót nézik, és ezáltal Ryót is, és - Ryo ebben biztos - mindenki más is ebben a nyavalyás üzletben.

Ryo megragad egypár brokkolit (majdnem elejtve közben a gyömbérjét), és már ott sincs. Biztonságban elidőz egy-két percet a szárított halaknál, mielőtt csatlakozik Junnóhoz a kasszánál.

Még mindig érzi a rájuk szegeződő pillantásokat a körülöttük állóktól, alig meri felemelni a tekintetét a vásárolt dolgokról. Biztos benne, hogy olyan vörös, mint a cékla.

Persze, Junno vidáman csacsog valamilyen számítógépes játékról, és hogy mennyire szeretné, ha Ryo megmutatná neki, hogyan kell takoyakit készíteni, és maradt-e elég abból a finom borból a hétvégére vagy meg kell állniuk hazafele Shinkawában.

- Egyébként, miért csináltad azt a furcsa ugrálós dolgot? - morgolódik Ryo, amint elhagyták az üzletet. - A brokkoli nem nő ki a földből úgy, mint egy rakéta. Az inkább a... uhm. Spárga. Vagy a tavaszi hagyma. Vagy valami.

Junno megvonja a vállát, és elvigyorodik.

- Kitaláltad, nem igaz? Inkább legyél hálás, hogy nem bambuszrügyet akartam.



Második rész: Ryo

Ryo soha többet nem fog a nap ezen szakaszában vásárolni. Úgy tűnik, hogy minden egyes tokiói háziasszonynak ebben az üzletben kell vásárolnia, ezen a napon, pont ebben az időben... ami sajnálatosan ugyanaz az idő, amikor Ryo felfedezte, hogy a hűtő olyan üres, mint egy hihetetlenül üres tárgy, és ugyanez jellemzi a konyha összes polcát.

Tehát Ryo most itt fog megöregedni ennél a francos pultnál, csak mert Junno halat akar. Ryo még csak nem is "szereti" a halat. Amúgy is hol az a bolond?

Aha... a gombáknál. Egy vadidegennel beszélget, aki úgy tűnik, a különböző fajták érdemeit magyarázza az elmélyült és nagy szemekkel bámuló Junnónak. Nagyszerű, valószínűleg elfelejti majd a brokkolit, és olyan sok shiitakeval és maitakéval és bunashimejivel jön vissza, amit egy hónap alatt sem tudnának megenni.

Persze ez volt az a pillanat, amikor Ryónak eszébe jutott, hogy elfelejtette mondani a brokkolit.

Ryo Junnóra mered, próbálva rávenni, hogy nézzen feléje. Eltart egy darabig, mert most a gombaszakértő különféle gombacsomagokat mutat fel és mindenféle dolgokat mutogat az elvarázsolt Junnonak. De nem mintha Ryónak nem lenne ideje nélkülözni őt, és végül is a gombás nő befejezi a mások barátjával való csevegést, és elmegy.

Ryo nem tudja nem észrevenni, hogy a nő nem is vásárol gombát.

Junno felnéz, és rámosolyog Ryóra, integet felé egy kicsikét. Ryo visszamosolyog, eltátogja a brokkoli szót, és a zöldség felé bök az állával. Vagyis inkább arrafelé bök, ahol szerinte lennie kell a brokkolinak, annak ellenére, hogy egyet sem lát onnan, ahol áll.

Junno arcán tisztán látható a zavar, és csak jobban fokozódik, amikor Ryo túlzásba véve újra hangtalanul elismétli a brokkoli szót.

Francba... most a nő Ryo előtt a sorban a szempillái alól bámul rá, róla Junnóra néz, majd vissza, alig leplezett kíváncsisággal.

Ó, jól van.

Ryo Junnóra bámul, majd elfordul, hogy előkeresse a telefonját. Melegnek érzi az arcát, és a telefonjára koncentrál. Nem akar felnézni, hátha a sorban állók furán néznek rá.

Brokkoli! Brokkolit hozzál, ne pedig egy rakás gombát. Idióta!

Néhány másodperccel később Junno az, aki előveszi a zsebéből a mobilját. Vet egy pillantást a képernyőre, röviden Ryóra ragyog, mielőtt kinyitja a telefonját, hogy elolvassa az üzenetet; aztán csinál egy túlzott a-ha mozdulatot - befejezve azzal, hogy az ujját a fejéhez emeli, mintha kigyulladna benne az értelem lángja -, eltátogja a brokkoli szót, és elugrál.

Ryo előtt a sor a végtelenségig növekedik. A pult mögötti jegelt halaktól émelyegni kezd. Hogy elterelje a figyelmét, úgy dönt, küld még egy üzenetet.

És ne flörtölj így idegen nőkkel, mit gondoltál, mit csinálsz?

Nagyon aranyos vagy, Ryo-chan! - írja vissza Junno hanyagul. - Vegyél néhány garnélarákot is.

Ryo vesz garnélarákot is.

Amikor végre a kasszához kerülnek, Junno megkísérli elrejteni a gombákat a táskányi senbei alá. Junno ravaszságát nem ártana még jó sokat csiszolni; Ryo megfelelő felháborodással néz rá. Junno fényesen mosolyog, és szégyentelenül rebegteti a szempilláit. Ryo kifúj egy hosszú, szenvedő sóhajt, és beletörődik a gombás reggelekbe, délutánokba és estékbe a belátható jövőben.

- Ez csalás volt, ugye tudod? - vélekedett Junno később. - Berezeltél, és használtad a mobilodat. Teljesen szabályellenes. Következő alkalommal jelbeszédet vagy morze jeleket kell alkalmaznod, vagy...

- Nincs semmiféle szabály, te dög - mondja határozottan Ryo. - Csak a végeredmény számít. Brokkolit akartam, és meg is kaptam, ami azt jelenti, hogy nyerek az életben, szóval fogd be.

Junno nevet rajta. Végül Ryónak kreatívabb eszközökhöz kell folyamodnia, hogy elhallgattassa a másikat, de hé. Bármi működik.



 
 
 
さっちゃん: {Arashi} Bucifejcsaca on June 8th, 2012 08:41 pm (UTC)
Örülök x'D
shiroiamy: JunnoUWshiroiamy on June 8th, 2012 08:46 pm (UTC)
Most hirtelen elképzeltem egy Jane Austen könyvben vagy az Elfújta a szélben, ahogy Scarlett mondja Rhettnek. :DDDD